Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

18.Őszintén az interjú készítésről Interjú készítés különlegességei

2021.02.09

18.Őszintén az interjú készítésről

Interjú készítés különlegességei

 

Interjú adó által leírt interjú

zavada_pal_.jpg

 

 

 

 

 

 

 

Závada Pál

 

Egy Závada Pállal folytatott nyomtatott beszélgetés­nek már az expozíciójából kiderül: az író ragasz­kodott ahhoz, hogy ő csak e-mailen ad interjút. („Isten bizony, ezekkel a szavakkal” - Závada Pállal Gács Anna beszélget, Beszélő', 2002. má­jus.) A minden nagyképűségtől mentesen fogal­mazott kommentár szerint a Jadviga párnája író­ja ezzel a korábbi hírlapi beszélgetések őt feszé­lyező szövegére utalt, és kikötését azzal indo­kolta, hogy ő „nem tud nyomdaképes mondato­kat élőszóban és a lejegyzéssel is számoló tö­mörségben kieregetni magából”. Nem a közvet­len kommunikációban élvezetes előnyökkel já­ró, személyes kontaktust hárítja el, de abból in­dul ki, hogy eleven szót írásba áttenni (irodalmi) művészet, és „egyáltalán nem azt jelenti, hogy lenyúzzuk a magnószöveg állatbőrét, és egy kis nyirbálás után szóról szóra terítjük a papírra”. De mivel még a legérzékenyebb kérdezőtől sem várja el, hogy diktálás után valóban híven rajzol­ja őt a papírra, inkább azt vállalja, hogy ő maga rajzolja meg a képet. így jutott el Závada az elektronikus levelezés útján zajló beszélgetés le­hetőségét kihasználva, az e-mail interjú ötleté­hez. Abban a reményben, hogy az archaizáló meghatározással drótpostának becézett médium segítségével az  élő beszélgetés közvetlenségét a fogalmazás szó szerinti hitelességével egyeztető dokumentum kerülhet az olvasó kezébe.

 

 

Kisajátított interjú

 

 

boddor-adam.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Bodor Ádám

Bodor Ádám Závadánál is tovább lép a vele készített interjú „kisajátításában”. Egy 1996-ban készült, hosszabb rádióbeszélgetés 2001-ben a Jelenkorban publikált, bővített változata adott ösztönzést számára, hogy Bállá Zsófiával folyta­tott, feltételezhetően folyamatos, illetve folytatá­sos életrajzi beszélgetését maga öntse végső for­mába. Méghozzá úgy, hogy az ne pusztán pár­beszédként, hanem - egy kritikusa szerint - „két hangon megszólaló szövegként” jusson el az ol­vasóhoz. Az interjú ismeretében feltételezhető, hogy a rangos pályatárs megfelelő partnere és katalizá­tora is volt Bodor vallomástételének, és éppen Bállá Zsófia beavatottságának, a kérdező és a válaszoló közös emlékeinek köszönhető, hogy Bodor kötélnek állt. Nemcsak a tényszerű vá­laszt igénylő kérdésekre válaszolt, de részlete­sen kibontotta, elemezte, értékelte saját megtett útját, íróvá válásának rendhagyó történetét és mozgatórugóit. Az önálló kötetben publikált nagy interjúban nyoma sincs az élőbeszédre jel­lemző és magnószövegekben sokszor annyira zavaró pongyolaságnak vagy akár a fogalmazás esetlegességének. Az író múltját és művét egy­aránt jól ismerő riporter kurta - nyilván erősen meghúzott - kérdései főként a magas érzelmi hőfokon előadott vallomás mederben tartására, ritkábban előremozdítására szolgálnak.

Forrás: Mit bír el az interjú Földes ANNA Kritika 2003 október