Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Az újságíró alamizsnás poharáról

2020.06.08

dr Tom Wolfe PhD

( 1930-2018)

tom-wolfe.jpg

 

 

 

 

 

 

Az újságíró alamizsnás poharáról

Az utánajárás, a kutakodás, a riporteri munka, különösen a nem szalonképesnek tartott témákban... hát, hogy is mondjam, méltóságon alulinak érzett tevékenység. Az írót olyan kényelmetlen helyzetbe hozza. Nemcsak hogy be kell lépnie azoknak az embereknek a felségterületére, akikről ír, hanem még időbeosztásuk rabszolgájává is válik. A riporterkedés fárasztó, zűrzavaros és fizikai értelemben is mocskos, unalmas, és még veszélyes munka is lehet. De mind közül a legrosszabb, a finomkodók szemszögéből, a megalázottság állandó helyzete. A riporter azzal kezdi, hogy behatol valakinek a magánszférájába, olyan kérdéseket tesz fel, amelyekre nincs joga választ várni – előbb vagy utóbb olyan mélyre süllyed, mint aki máris alamizsnáért könyörög, alamizsnás poharát ki-téve információra vár, vagy arra, hogy valami történjen, azt remélve, hogy elég ideig megtűrik ahhoz, hogy megkapja, amire szüksége van, miközben személyiségét a helyzethez alakítja, hol behízelkedő, hol engedelmeskedő, máskor el-bűvölő, miként a körülmények megkívánják, eltűrve a csípős megjegyzéseket, gorombaságokat, néha még veréseket is a sztori megszerzéséért való örök buzgalomban – mindez olyan viselkedés, ami igen közel van a szolgaisághoz, sőt a kolduláshoz.

[Ezzel szemben] az irodalom nagypáholyának gentlemanjei nem hatolnak sehová és nem is koldulnak; sok esetben pedig elő sem veszik az alamizsnás poharat, ami a jegyzetfüzet.

 (Részlet Tom Wolfe az újságíró alamizsnás poharáról).

Forrás: Tóth Szabolcs Töhötöm Első leütés