Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Freund Tamás:Ha az ember tudós lesz, akkor mellette hobbiként lehet muzsikálni fordítva nem

2022.05.04

 Freund Tamás:Ha az ember tudós lesz, akkor mellette hobbiként lehet muzsikálni fordítva nem

Interjú Az MTA elnökével

 

Szarvas István (Sz. I.): Freund Tamás akadémikussal a Magyar Tudományos Tudományos Akadémia elnökével 2022 május 2-án a közgyűlés ebéd szünetében beszélgettünk.

freund_tamas.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Freund Tamás elnök úr !Körülbelül egy fél évvel ezelőtt csináltam egy interjú t Vashegyi

Györggyel  A Magyar Művészetii Akadémia  elnökével  akkor szóba került kettőnk közötti beszélgetés során a két akadémia közti  együttműködés, megemlítette, hogy már Lovász  László elnök alatt is megindult a közös gondolkodás.  Ön milyen területeken gondolná ezt?

Freund Tamás (F. T.): Egyelőre még csak a tervezés szintjén vannak ezek .

Engem elsősorban még jóval az akadémiai elnökségem előtt is azzal

kerestek meg művész kollégák, az MMA tagjai, illetve az MMA oktatási bizottságának

elnöke és tagjai, hogy az idegtudományok mai eredményei hogyan támasztják alá a művészeti

nevelés jelentőségét, nemcsak abban, hogy egész embereket neveljünk, hanem ráadásul

még a kreativitásuk is fokozható legyen. És ezek a gondolatok, amelyek bennem már

régóta megfogalmazódnak, részben saját tapasztalatból, részben pedig saját kutatási

eredményekből levont konklúziókból,.Ez  tulajdonképpen az, hogy a tanulás- és

memóriafolyamatokat jelentősen meghatározzák azok az agyi hullámtevékenységek,

amelyeknek a generálásáért a belső világunk információit hordozó pályák felelősek. Tehát

vannak olyan idegpályák az agyunkban, amelyek egy hullámtevékenységet generálva képesek

együttműködésre bírni azokat az idegsejteket, amelyek éppen memórianyomokat raktároznak

el. Na most mi is ez a belső világ, aminek az impulzusai ilyen hihetetlenül hatékonyak?

Ez a belső világ ez nem más, mint érzelmeink, motivációink és az ezeket meghatározó több

ezer éves kulturális örökségünknek az együttese. Na most ebből nyilvánvaló, hogy ha

bevonjuk a belső világunkat az agyunk emlékképeinek kialakításába, akkor sokkal

hatékonyabban fogunk tanulni, de hiába vonjuk be ezt a belső világot, hogyha az szegényes

és hiteltelen. Itt jönne be a művészetek óriási jelentősége, hogy hogyan lehet

gazdagítani az érzelemvilágunkat. Elsősorban katartikus élményekkel, katartikus élményeket

pedig, mondjuk, matematika órán, fizika órán nehéz az iskolásoknak kapni, viszont egy-egy

zeneműnek meghallgatásakor vagy képzőművészeti, táncélmények, filmek stb. révén

rendszeres katarzis élményhez tudnak jutni, ami jelentős mértékben gazdagítja ezt a belső

világot. És ebben lehetne együttműködés, hogy a művészvilággal összefogva befolyásolni a

különböző középiskolai és egyéb tanterveket, amelyek jelen pillanatban nem jó irányba

visznek. Ugyanis középiskolák felső osztályaiban már a heti egy énekórát is megkérdőjelezték

és fakultatívvá tették. Elveszítenek az emberek egy hihetetlen gazdag és rendkívül

olcsó forrását a kielégültség érzésnek, mert itt tulajdonképpen nem másról van szó,

 mint arról hogy  a katarzis élmény révén az agyunkban, az agyunk egy meghatározott örömérzés központjában dopamin szabadul fel, az örömhormonnak is mondják a dopamint. Ezt felszabadítják egyéb élmények is, sőt a létfontosságú tevékenységhez kapcsolódó élmények, például a szexuális

aktivitás, táplálkozás, ivás – ez mind dopamint szabadít fel, ez jelent a motivációt az

egyednek, hogy folytassa ezeket a tevékenységeket, különben kipusztul a faj. Na de itt

dopamint szabadítanak föl a kábítószerek is. Ezzel vissza is él az ember, és rendszeresen

sajnos élnek bizonyos körök ezekkel a lehetőségekkel. Egyébként meg ez sokkal

nehezebb, a dopamin felszabadítás, mert ha keményen megdolgozunk, mondjuk, a doktori

 

disszertációt megírjuk, megvédjük, itt dopamin fog fölszabadulni, de akkor is, hogyha a

teniszben végre meg tudom verni az ellenfelemet, akit már régóta szerettem volna.

Sz. I.: Majdnem olyan, mint a flow?

F. T.:  Ezt sokféleképpen fogalmazzák, én nem szeretek ilyen terminológiai vitákba

belemenni. De lényeg az, hogy viszont kitalálták az emberek, hogy mennyivel egyszerűbb egy

füves cigit elszívni, mint megvédeni egy doktori disszertációt. És a zenehallgatás egy

katartikus élmény, akár egy vers meghallgatása után is – itt ugyanúgy dopamint szabadít fel,

mint a kábítószer. Tehát hogyha erre is rádöbbentjük a fiataljainkat, hogy hihetetlenül olcsón

lehet és rendszeresen hozzájutni ehhez az öröm- és kielégültség érzéshez, akkor talán még a

kábítószerek és alkohol és egyéb ilyen szerek fogyasztása is visszaszorulhat. Ugyanakkor ez

gazdagítja azt a belső világot, amelynek a révén az agyunkban úgy tudjuk elraktározni az

emlékképeket, hogy azokra egyfajta pecsétet üt ez a belső világ, egyfajta kapaszkodót rak,

amin keresztül jobban be tudjuk rántani ezeket az emlékképeket az agyunk kreatív

gondolkodási folyamatai során. Ez pedig nem más, mint tulajdonképpen a kreativitásnak a

titka, az alkotóképességünket az fejleszti, hogy minél több súlyozottan elraktározott

információra támaszkodva azokból szintetizálhassunk valami eredetit, valami újat.  Itt

van szerepe nyilvánvalóan az együttműködésnek a művészvilág és a tudós világ között.

Sz. I.: Mikor született meg a döntés önben, hogy  nem klarinétművész, hanem tudós lesz?

F. T.: Általános iskolában én még inkább klarinétos szerettem volna lenni, bár a kémia iránti

szeretetem az akkor alakult ki. Szüleim kémiai kutatóintézetekben dolgoztak, és én ott

rendszeres nyári munkásként megismerkedhettem a vegyszerek, vegyületek világával, kis

kémikusként robbantottam, meg minden rosszat csináltam, amit el lehet képzelni.  A

gimnáziumban pedig már dzsesszt is játszotta,m akkor nem klarinéton, hanem szaxofonon is, ez

kitöltötte az életemet, a szabadidőmet. Két kórusban énekeltem párhuzamosan. És

úgy tűnt nagyon, hogy engem annyira vonz a zene világa, hogy a tudomány kicsit háttérbe fog

szorulni. De ez nem így lett, mert harmadikos gimnazista koromban az egész biológiai

tananyag az szinte kizárólag az agyról szólt, az idegsejtek hihetetlen izgalmas világáról. Az én

kémia szeretetem átváltott szépen biológia szeretetére, és én akkor eldöntöttem harmadikos

gimnazista koromban, hogy ha az ember tudós lesz, akkor mellette hobbiként lehet

muzsikálni, de ez fordítva nem működik. Tehát én még nem láttam egy hivatásos zenészt,

hogy olyan komoly kutatómunkát végzett volna a természettudományok területén, amit l

lehet publikálni valami nemzetközi folyóiratban. És nem bántam meg a döntésemet, hiszen ez

valóban így van, továbbra is kórusokban énekelek, továbbra is klarinétozok különböző

formációkban. És ez így kerek, ez így teljes.

Sz. I.: Mit tart a mostani közgyűlés  legfontosabb témájának?

F. T.: Talán az új kezdeményezéseim már látszik, hogy el tudnak indulni, meg fognak

valósulni és be fogják tölteni azt a küldetést, szerepet a hazai tudományos életben, amit én

elterveztem. Ezek az Alumni Program, az MTA Középiskolai Alumni Programja, és az MTA

Kiváló Kutatóhely  minősítés adományozása. Ha visszagondolunk, micsoda óriási jelentősége volt a

nagydoktorinak, az MTA Doktora, Tudományok Doktora címnek az egyéni

minőségbiztosításban, egyéni teljesítménymérésben a kutatók esetében, és hogy ennek milyen

 

fontos szerepe lett aztán a későbbiekben is, hogy meghatározta a tudósok esetében az egész

életpályát, ki kaphatott professzori kinevezést, ki pályázhatott ilyen-olyan  címre. Na most

ennek analógiájára építettem fel a kutatóhelyeknek a minősítését is, ez lesz az MTA Kiváló

Kutatóhely. 105 kutatóhely pályázott így első körben, és ezekből 95 meg is kapja a Kiváló

Kutatóhely minősítést, hiszen most a több mint ezer-kétezer körüli kutatóhelyből nyilván a

krémje az, aki most pályázott. A legkiválóbbak mertek igazából csak elindulni ezen a

versenyen, tehát egyáltalán nem csoda, hogy most igen nagy százalékuk ezt meg is kapja.

Viszont akik nem kapják meg, azok sem mennek el üres kézzel, hiszen megismerkedtek egy

olyan objektív tudományos mérési módszerrel, a teljesítményértékelésnek a sarkalatos

pontjaival, amit hogyha ezt figyelembe véve fejlesztik tovább a kutatóhelyüket, akkor

legközelebb már ők is eséllyel indulhatnak. Ez egyfajta zsinórmérték minden egyes

kutatócsoport számára, hogy a kiválóság útján hogyan kell elindulni.

Elnök Úr! Köszönöm az interjút. ezzel az interjúval sikerült minden rendszer váltás utáni elnökkel beszélgetnem.