Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Khomehini interjú

2020.04.04

Khomehini interjú

 

KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOKBÓL
Oriani Falacci

A laikusok, a haladó erők számára nincs hely.
 

Qumban, a szent városban zarándokok nyüzsögnek, akik csak egy pillanatra akarják rávetni tekintetüket az ajatollahra, áldásban reménykednek. Az ordítás meg- reszketteti a levegőt: „Élj soká, imám, élj örökké!” Mielőtt a házhoz érnénk, három ellenőrző helyen állunk meg. Az utolsó állomás után már a házak tetején is őrök: nyugtalanul tekingetnek szét, kezükben lövésre készen tartott géppuska.
Várakozás teát szürcsölő, zavartan hallgató férfiak körében az előszobában. Felismertek. Én vagyok az a külföldi nő, aki 1973-ban interjút készített a sahhal és félelem nélkül rákérdezett bűntetteire, olyannyira, hogy a sah így vágott vissza „Csak nincs maga is feketelistán?” Sah- ellenes írásom illegálisan forgott közkézen, azért fogad most Khomeini. Ezt tudják a zavarban levő férfiak, de ugyanakkor a körükben ülő nő egyben szentségtörő is. Pedig öltözékem rendben van. Nem emberi lénynek, inkább batyunak látszom.
Baghar Nassir Szalámi, iráni barátom, aki a fényképésszel együtt elkísért ide s tolmácsom lesz, a forradalmi bizottságban Báni Szadrral rábeszélt, hogy mossam le a lakkot a körmömről (a lábamról is), töröljem le a rúzst a számról.
Baghar most izgatott. Izzad. Báni Szadr is. Mindketten hosszú időn át éltek Európában. S nem akárkik. És jól ismerik az ajatollahot. Mégis izgatottak. Amikor bevezetnek a szobába (a berendezés egy szőnyeg, amelyen kuporoghatunk), úgy hajolnak meg, mint a papok az Oltáriszentség előtt. S amikor ő belép hosszú köpenyében, turbánnal a fején, megcsókolják a kezét.
Ősöreg ember. Közelről nem tűnik olyan félelmetesnek, mint a fényképeken. Fáradt, s mintha titkos szomorúság torzítaná el a vonásait. Vagy titkos elégedetlenség? Az ember szinte rokonszenvvel nézegeti gyapjas fehér szakállát, nedves, érzéki száját, amely olyan emberről árulkodik, akinek szenvedést okoz a test kísértéseinek letörése. Figyelmeztetem, hogy kérdéseim bizonnyal nem nyerik meg tetszését és türelemmel kell válaszolnia, hiszen azért vagyok itt, hogy megértsem. Szórakozottan és jóindulatúan válaszol, mély, szinte suttogó hangon.
ön kezében tartja az egész országot: minden döntése parancs.
Nem én, hanem a nép tartja kezében az országot, a nép bízta a vezetést olyan emberre, aki a népet szolgálja és javát akarja. S a nép kizárólag isten embereinek szavára hallgat. És ezt nevezzük szabadságnak.
önt Iránban sokan diktátornak nevezik. Sőt, új diktátornak, új uralkodónak. Ez bosszantja vagy közömbösen hagyja?
Az út, amelyre léptünk, keresztezi a nagyhatalmak érdekeit, természetes, hogy kiszolgálóik rágalmakkal halmoznak el.
De ön félelemmel tölti él a népet. És félelmetes ez a tömeg is, amely éjjel-nappal nevét kiáltozza.
E tömeg felkelése tette lehetővé a belső és külső ellenség, a hatalom bitorlójának elűzését, és jó, hogy a forrongás folytatódik. Az ellenség még tevékenykedik. Amíg ki nem alakul az új rend, szükség van a forrongásukra, arra, hogy bármelyik pillanatban ismét támadásba lendüljenek. Egyébként csak szeretetüknek adnak kifejezést.
Szeretet vagy fanatizmus? Sokan vélekednek úgy, hogy Iránt fasizmus fenyegeti.
A fasizmusnak, a fanatizmusnak mindehhez semmi köze. Szeretnek, mivel tudják, hogy javukat szolgálom, az iszlám parancsainak betartásáért harcolok. Az iszlám igazságosságot jelent, a diktatúrát a legnagyobb bűnnek minősíti: az iszlám vallás nem egyeztethető össze a fasizmussal. Fasizmus önöknél, Nyugaton, nem pedig az iszlám kultúrájú népeknél jelentkezik.
A fasizmus szó jelentését illetően nem értünk egyet. A népi jelenségről beszélek, arról a formájáról, amely Olaszországban is uralkodott, amikor a tömegek ugyanígy magasztalták Mussolinit.
Nálunk muzulmán tömegekről van szó; a klérustól, tehát olyan emberektől részesültek nevelésben, akik a lelki értékek, a jóság diadaláért szállnak síkra. A tömeg zajongása számomra a szabadság és a demokrácia szeretetét jelenti.
Beszéljünk tehát a szabadságról és a demokráciáról. Egy beszédében ön kifejtette, hogy az iszlám kormány mindenki számára biztosítja a gondolat- és szólásszabadságot, beleértve a kommunistákat és az etnikai kisebbségeket is. Ez csak ígéret maradt, ön a kommunistákat ,,a sátán fiainak”, a lázongó etnikai kisebbségek vezetőit „a Földet pusztító gonosz embereknek” nevezi.
Légből kapott állításaira ön tőlem vár magyarázatot. Elvárná, hogy engedélyezzem olyan emberek összeesküvését, akik az országot anarchiába és korrupcióba akarják sodorni: mintha a gondolat- és szólás- szabadság az összeesküvések és a korrupció szabadságát jelentené. A mellettem ülő Báni Szadr közvetítésével felszólítottam a kommunistákat, bocsátkozzanak velünk dialógusba. Azzal válaszismét a kurd problémát. Ily módon megértettük, hogy türelmes magatartásunkat szabotázsakciókra, felforgató tevékenységre használják ki, és úgy döntöttünk, hogy ezt megakadályozzuk.
Például ellenzéki lapok betiltásával.
Kapcsolatban álltak a cionistákkal, tőlük kaptak utasításokat, ellenzékiség ürügyén valójában a régi rendszer restaurálásán munkálkodtak és külföldiek szolgálatában álltak.
Hogy minősítheti ellenségnek azt a baloldalt, amely annyit harcolt s szenvedett?
Egyikük sem harcolt vagy szenvedett. Ellenkezőleg, a nép szenvedéseit aknázták ki a maguk céljaira. A császári rendszer idején a baloldaliak jó része külföldön tartózkodott. Egy részük az ország határain belül rejtőzködött, de csak akkor jelentkeztek, amikor a nép már vérét ontotta a szabadságért.
Tehát ön szerint a baloldal semmit sem tett a sah elűzése érdekében? Még azok a baloldaliak sem, akiket letartóztattak, megkínoztak, kivégeztek?

Ezek szerint ön a baloldaliakat — élőket és holtakat — semmibe sem veszi.
Semmihez sem járultak hozzá. Semmiképpen sem szolgálták a forradalmat. Egyesek harcoltak, de csak saját elképzeléseikért, céljaikért, érdekeikért. Győzelmünkhöz semmivel sem járultak hozzá. Kapcsolatban sem álltak mozgalmunkkal, semmilyen formában sem befolyásolták. Csak akadályozták harcunkat. A sah rendszere idején ellenséges magatartást tanúsítottak velünk szemben, ugyanúgy, mint napjainkban. Mozgalmunk mindig iszlám jellegű volt, a baloldaliak mindig szembehelyezkedtek vele: nem véletlen, hogy a jelenlegi összeesküvés mögött is ők húzódnak meg. Véleményem szerint még csak nem is igazi, hanem az amerikaiak által mesterségesen létrehozott baloldalról van szó.
Amikor ön a népet emlegeti, kizárólag azokra gondol, akik az iszlám mozgalomhoz kapcsolódnak.
A nép az iszlámért harcolt. És az iszlám mindent jelent: azt is, amit önök szabadságnak, demokráciának neveznek.

Igen, az iszlám mindent magában foglal.
ön mit ért a szabadságon?
Ezt a fogalmat nem könnyű tisztázni. Szabadság ott van, ahol mindenki szabadon gondolkodhat, senkit sem kényszerítenek mások gondolatainak átvételére, mindenki ott telepszik le, ahol akar és szabadon választhatja meg mesterségét.
Értem... Szabadon gondolkodhat, feltéve, hogy gondolatait nem juttatja kifejezésre és
nem próbálja megvalósítani. Es hogy értelmezi a demokráciát? Hívei úgy ejtik ki a demokrácia szót, mintha valamilyen szemérmetlen kifejezés lenne
.
Először is, fölösleges különböző jelzőkkel bővíteni az iszlám kifejezést, amely mindent magában foglal. Ha iszlámot akarunk, mi szükség van arra, hogy a demokráciát külön emlegessük ? Mintha azt mondanánk : az iszlám hívei vagyunk, de istenben is hiszünk. Annak a demokráciának a jelentése, amelyért ön rajong, nem eléggé határozott. Arisztotelész, a szovjetek és a kapitalisták távolról sem azonos értelemben használják a demokrácia szót. Ilyen többféleképpen értelmezhető fogalmat nem használhatunk. Hogyan értelmezem a demokrácia kifejezést? Egy zsidó férfi perbe fogta Alit, a próféta utódát, az Egyiptomra, Szaúd-Arábiára, Ázsia nagy részére, sőt Európára is kiterjedő hatalmas iszlám konföderáció vezetőjét. Amikor Ali belépett a tárgyalóterembe, a bíró felállt a helyéről. Ali haragra lobbanva így szól: „Amikor a zsidó belépett, nem álltái fel. Nem tudod, hogy a bírónak azonos magatartást kell tanúsítania mindkét pereskedő féllel szemben?” Az elmarasztaló ítélettel szemben sem tiltakozott. Felteszem a kérdést önnek, aki sokat utazott, jól ismeri a különböző rendszereket és a történelmet is: el tud képzelni ennél tökéletesebb demokráciát ?
A demokrácia ennél jóval többet jelent. Es ezt azok az iráni állampolgárok is hangoztatják, akik a külföldiekhez hasonlóan nem értik, hová vezethet az ön iszlám köztársasága.
Ha önök külföldiek nem értik, az önök dolga. Ügy sincs semmi közük az ügyhöz, döntéseinkhez. Azok az irániak pedig, akik nem értik, csak arról tesznek tanúságot, hogy az iszlámot sem értették meg.
Csakhogy az irániak megértették, hogy napjainkban' a klérus gyakorol zsarnokságot.
A nép szereti a papságot. Bizalmat tanúsít iránta, a papság vezetésére bízza magát, ezért helyes, hogy a legfelső vallási fórum őrködjék a miniszterelnök vagy a köztársasági elnök tevékenysége fölött, elejét vegye, hogy a törvények vagy a korán előírásaival ellentétes intézkedéseket hozzanak. Az ellenőrzést a főpap vagy az egész klérust képviselő testület gyakorolja. Ez a testület öt bölcsből tevődik össze, akik az iszlám vallás előírásainak megfelelően szolgáltatnak igazságot.
Térjünk át akkor a klérus által gyakorolt igazságszolgáltatásra. Beszéljünk arról az 500 kivégzésről, amelyet a győzelem után Iránban végrehajtottak. Ügyvéd és fellebbezési jog nélkül folytatták le a sommás oltak, hogy felgyújtották a búzaföldeket, a sz
Önök, nyugatiak nyilván nem tudják vagy nem akarják tudni, kiket ítéltünk halálra. Olyan embereket, akik személyesen vettek részt a tüntetők lemészárlásában, házakat gyújtottak fel, embereket kínoztak meg, vallatások alkalmával levágták a vádlott kezét vagy lábát, megcsonkították a fiatalokat vagy vasrácson sütötték meg őket. Bocsássunk meg nekik? Megengedtük nekik, hogy védekezzenek, válaszoljanak a vádakra. De ha egyszer bűnösségük bebizonyosodott, mi szükség lett volna még fellebbezésre? Most az ön kezében van a toll, szavaimnak az ellenkezőjét is jegyezheti, de meggyőződésem, hogy népünk nem veti fel az ön kérdéseit. Ha nem hoztunk volna halálos ítéleteket, a nép bosszúja ellenőrizhetetlenül bontakozott volna ki és nem 500, hanem több ezer kivégzettről kellene beszélnünk.
Én nem a SAVAK kinvallatóira és gyilkosaira gondoltam. S akiket házasságtörés, prostitúció vagy homoszexualitás vádjával napjainkban kivégeznek?
Ha egy ujjunk elrákosodik, mit tegyünk vele ? Hagyjuk, hogy kiterjedjen a betegség az egész testre vagy amputáljuk a testrészt? Az egész népre nézve káros korrupciót gyökerestől ki kell irtani, mint ahogy a gyomot kiirtjuk az ültetvényeken. Vannak társadalmak, amelyek megtűrik a házasságtörést vagy homoszexualitást : az a társadalom, amelynek kialakításán fáradozunk, ezt nem tűri meg. Meg akarjuk tisztítani a társadalmat.
Hogy helyezheti azonos szintre a SAVAK egy vadállatát egy állampolgárral, aki a szexuális szabadság jogát gyakorolja?
Korrupció, korrupció. A korrupciót ki kell irtani.
Néhány héttel ezelőtt házasságtörésért egy 18 éves állapotos fiatalasszonyt végeztek ki.
Állapotos?

Hazugság. Az iszlám törvények értelmében állapotos nőt nem szabad kivégezni.
Valamennyi iráni napilap tudósított az esetről, a televízióban még vitát is rendeztek azzal kapcsolatban, hogy a házasságtörő asz- szonu partnerét csak száz korbácsütésre ítélték.
Ha így áll a helyzet, a nő biztosan megérdemelte büntetését. Mit tudom én, milyen súlyos bűnt követett el. Érdeklődjék a bíróságnál, amely elítélte. De elegem van ezekből a dolgokból. Fáraszt. Jelentéktelen dolgok.
Beszéljünk hát a kardokról, akiket tömegesen végeznek ki, mivel autonómiát akarnak.
Azokat a kurdokat, akiket kivégzünk, nem kell azonosítani a kurd néppel. Felforgató elemek. A nép és a forradalom ellen szervezkednek.
És amikor csak azért tartóztatnak le embereket, mivel kommunista röplapokat osztogattak?
Ha letartóztatták őket, bizonyára megérdemelték. Külföldiek szolgálatában álló kommunisták lehettek, mint azok az állítólagos kommunisták, akik Amerika és a sah szolgálatában állnak. De hagyjuk abba, erről a témáról eleget beszélgettünk.
Beszéljünk tehát a sáliról. Nem ön rendelte el a meggyilkolását és jelentette ki, hogy a halálos ítélet végrehajtója nemzeti hősnek minősül?
Nem! Én azt akarom, hogy hozzák Iránba, és helyezzék vád alá népellenes politikájáért, hazaárulásáért és sikkasztásért. Ha külföldön végzik ki, a lopott pénzt sosem szerezhetjük vissza. Imádkozom egészségéért, mint ahogy annak idején Modarres ajatollah is imádkozott a sah apjának egészségéért, aki ugyancsak jelentős összeggel szökött külföldre. De jóval kisebb összeggel, mint a fia.
Ha a sah visszaadná a pénzt, abbahagynák üldözését?
A sikkasztás vádja alól felmentenénk, de fenntartanánk a haza- és iszlámárulás vádját. Ha a kivégzettek is feltámadnának, megelégednénk azzal a pénzzel, amelyet ő és családja elrabolt a néptől.
A sah családtagjaira is vonatkozna az az utasítás, hogy egy kommandó fogja el és hozza haza, ugyanúgy, mint annak idején Eich- mannt Argentínából?
Az még nem bűncselekmény, hogy valaki a sah családjához tartozik. Tudomásom szerint fia nem követett el semmilyen bűn- cselekményt, bármikor haza is térhet és ugyanúgy élhet, mint bármelyik állampolgár.
És Baktiar volt miniszterelnök? Állítólag vissza akar térni az országba, már össze is állította azt a kormányt, amely a jelenlegit leváltja.
Most nem tudnám megmondani, Baktiar- nak halálbüntetéssel kell-e számolnia vagy sem. Annyi bizonyos, hogy bűnvádi eljárást indítunk ellene. Csak jönne haza, mégpedig kormányával együtt. És hozná magával uralkodóját is. Legalább együtt ülnének a vádlottak padján.
Megbocsátott-e ön életében már valakinek? Gyakorolt valakivel szemben könyörületet vagy megértést? Sírt valaha életében?
Úgy gondolja, hogy én nem vagyok emberi lény ? Amnesztiában részesítettem a rendőröket, a csendőröket és számos más elítéltet. Amnesztiát hirdettem a lázadó kurdok számára is. Azok számára azonban, akikről beszéltünk, nincs bocsánat, nincs irgalom. De eb
Miért kényszerít olyan öltözetet a nőkre, amelyben, nemcsak dolgozni, de mozogni is alig lehet? Pedig a nők itt is bebizonyították, hogy minden tekintetben egyenlőek a férfiakkal. Ugyanúgy harcoltak, tették ki magukat börtönnek, kínzásoknak, vettek részt a forradalomban, mint a férfiak...
A forradalomban nem azok a nők vettek részt, akik elegánsan öltözködnek és festik magukat, mint ön, hanem az iszlám előírásoknak megfelelően öltözködő nők. Férfiakkal kacérkodó nők, akik csupasz nyakukkal, frizurájukkal, formás alakjukkal hivalkodnak, semmit sem tettek a sah hatalmának a megdöntéséért. Sosem voltak a társadalom hasznos tagjai: sem politikai, sem szakmai vonatkozásban. Azzal, hogy hiányosan öltözködnek, elterelik a férfiak figyelmét munkájukról és megzavarják őket. De ugyanazt teszik a nőkkel is.
Az egyetemen nem tanulhatnak együtt férfiakkal, nem dolgozhatnak ott, ahol férfiadé is vannak, nem fürödhetnek olyan tengerparton vagy strandon, ahová férfiak járnak, mindenütt kötelesek csadort viselni. Hogy lehet például csadorban úszni?
Ehhez önnek semmi köze. Ha önnek nem tetszik a mi öltözetünk, senki sem kötelezi arra, hogy viselje. A mohamedán öltözet fiatal és jóravaló nőknek való. Törvényeink ésszerűek.
Az a törvényük is, amelynek értelmében egy férfi négy feleséget is tarthat?
Ez a törvény nagyon haladó jellegű, a nők érdekét szolgálja, hiszen a nők száma jóval meghaladja a férfiakét: több leány- gyermek jön a világra, mint fiú, a háborúkban is inkább férfiak pusztulnak el. Minden nőnek szüksége van férfira, mit tehetünk, ha a nők száma meghaladja a férfiakét? S az iszlám törvény nehéz feltételekhez köti a többnejűséget (a törvény minden feleségre vonatkozóan azonos magatartást, kedvességet és időráfordítást ír elő).
Olyan törvényekről és szokásokról van itt szó, amelyek 1400 évvel ezelőtti időkre nyúlnak vissza. Nem gondolja, hogy időközben a világ változott, fejlődött?

ön exhumálta a zenehallgatást és az alkoholfogyasztást tiltó törvényt is.
Az italok megzavarják az ember fejét, és akadályozzák az egészséges gondolkodást. A zene is olyan eksztázist vált ki, mint a kábítószerek. Megmérgezi ifjúságunkat.
Bach, Beethoven és Verdi zenéje is?
Nem tudom, kikről beszól. Ha nem ködösítik az elmét, zenéjük hallgatását nem tiltjuk. A nyugati indulókat sem tiltottuk be. Olyan zenét akarunk, ami lelkesít. Igen, az önök indulóit engedélyeztük.
Nyugat biztosított önnek menedéket és számos munkatársa Nyugaton végezte tanulmányait. Nem fedez fel bennünk valami jót is?
Keveset. Akit kígyó mart meg, a kígyóhoz hasonlító madzagtól is fél. Önök hosz- szú ideig és nagyon martak minket. Nem kívánom, hogy az iráni fiatalok Nyugaton végezzék tanulmányaikat, ahol megrontja őket az alkohol, a zene, a kábítószerek és a hiányosan öltözködő nők. Nem is szólva arról, hogy a külföldi fiatalokkal szemben másképpen viselkednek, mint a nyugatiakkal szemben. A külföldieknek akkor is adnak diplomát, ha nem érdemlik meg.
a repülőgép, a telefon, a televízió? A légkondicionáló berendezés, amely ebben a teremben működik?
Ezek azok a jó dolgok, amelyeket a Nyugat produkált. Ezektől nem félünk, mint ahogy nem félünk a nyugati technológiától és tudománytól sem. Ez azt jelenti, hogy politikai és társadalmi vonatkozásban félünk önöktől.
Utolsó kérdésem: e néhány nap alatt, amelyet Iránban töltöttem, nagy elégedetlenséget, zűrzavart tapasztaltam. Az ország zavaros vizeken hajózik. Sokan polgárháború vagy államcsíny lehetőségéről beszélnek...
Olyanok vagyunk, mint egy hathónapos gyermek. Forradalmunk még csak hathónapos. És olyan országban következett be, amelyben előzőleg sáskajárás pusztított. Utunk kezdeti szakaszánál tartunk. Mit akarnak egy olyan gyermektől, aki a sáskáktól letarolt búzaföldön született 2500 évig tartó rossz termés és 50 évig tartó mérgezett termés után. Néhány hónap vagy év nem elegendő ahhoz, hogy eltöröljük a múltat. Ez hosszabb időt igényel. Erre figyelmeztetjük azokat, akik magukat kommunistáknak, demokratáknak vagy isten tudja minek nevezik, ők sürgetnek bennünket. Ok támadnak és fecsegnek polgárháborúról, államcsínyről, holott ezekre nem kerülhet sor, mivel a nép összetart. Ők idézik elő a zűrzavart. Ismétlem, azok, akik magukat kommunistáknak, demokratáknak vagy isten tudja minek nevezik. ebből elég volt, belefáradtam fejezzük be

(Corriere della Sera, 1979. szeptember 26.)

Oriani Falacci