Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Kosztolányi Dezső interjúja egy éves csecsemővel

2021.02.08

Kosztolányi Dezső interjúja egy éves csecsemővel

 

P A L I K A

 

(J ó reggelt! Első látogatásom neked szól, aki pont 367 napja vagy a földgolyón. Köszöntelek, am int itt ülsz a reggelire terített asztal abroszán, morzsák és findzsák között, a lámpa alatt, megfürdetve, szöszke kis hajjal,a kék ruhádban, a csöpp topánkáddal, te szemfénye apádnak és anyádnak, akik meghatóan-szerénykedve szemlél­nek. M it bámulsz így r á m ? É n is azt a mesterséget foly­tatom, amit te: élek. Fogjunk kezet, embertárs. Jaj ,mennyire ember vagy már. Zúgó tölgy egy magban, könyv,gyémántkiadásban, a legpompásabb rózsás-fehér bőr bekötve, regény első oldala, melynek csak első bekezdéseit olvashatom, nem sejtve a folytatását és a végét. Veled akarok beszélni, az ember rendeltetéséről, az élet végcéljáról. Sajnos, azonban te szóba se állsz velem. Infans vagy trónörökös, infans vagy, nem beszélő kisded. Asszonyom,tekintve, hogy én már rég elfelejtettem ezt a néma, de kifejező nyelvet, legyen a tolmácsom.)— De beszél ő, kérem. Űgy-e, Palika? Mondd : „apa". (Palika hallgat.) Először az apa nevét mondta az aranyos. (Megcsókolja.)— A csecsemők mindenütt a világon így kezdik. Ezek a hangzók felelnek meg legjobban az ajkuknak. Egy angol nyelvész egyéves kisfia is ezt gügyögte : „apa". Pedig ez angolul semmit se jelent.— (B üszkén.) Csakhogy mi ám mást is tudunk.,,Mamamaíf, „Papapa“, „Dada", „Dádá". Ügy-e, Palika ? (Palika ismét hallgat.) Aztán: „Addide"és „enyém, enyém". Ez a szavajárása.1*

A magántulajdon híve? (Lehúzom ujjaimról az aranygyűrűt és feléje tartom. Oda fordítja fejét, már is nyúl érte, kaparászva az űrben, aztán kezébe Kapja, lassan a szájába nyomja, az aranygyűrűt nyálával ezüstözi. Most már látom, hogy micsoda a politikai meggyőződése.)— Csakhogy nem mindig lehet ám kiismerni. Sokszor bólint, amikor tagad és rázza a fejét, amikor állít valamit. Akár a törökök.— Vagy az államférfiak.— Roppant bonyolult dolgokat is ki tud már fejezni. Például ha valami ételt szeretne megenni, amelyet nem szabad neki, elfintorítja az arcát, rámutat, így szól: ,,bee“ s közben bennünket néz, hogy meg­engedjük-e.— Mik az ingóságai?— Babakelengye, cucli, meg a játékai. Képes­könyv, posztómackó, kutya. De leginkább papírral, gombokkal szeret játszani.—. Hány kiló volt, amikor született ?— Három és fél.— És most?— Tíz.— Szóval egyetlen év alatt megháromszorozta a súlyát. Micsoda viharos ütem, a fejlődésnek micsoda mohósága. Ha ez így folytatódnék s a természet nem vetne gátat a növekedésének, akkor a második év végén már 30 kiló lenne, a harmadik év végén már 90 kiló, a negyedik év végén már 2 mázsa és 70 kiló. A mértani haladvány szerint kiszámíthatjuk, mennyit nyomna a hatvanadik éve végén. 9,000.000,000.000 tonnát nyomna, kilenc billió tonnát.— Rémes.— Milyen hosszú volt, mikor született?— 50 centiméter.— És most?— 75 centiméter.— Tehát tizenkét hónap alatt a hosszúságának a felével nőtt meg. Ha ez így folytatódnék, akkor a hatvanadik éve végén 18,000.000 kilométer hosszú lenne. Vagyis ha hét-nyolc ilyen ember egymás fejére állna, elérné a Napot.— Jaj. (Borzongva megragadja Palika jobb kezét, m int a nyugtató valóságot. É n a másik kezét fogom meg  csuklóján olvasom az érlökését.) 120. A miénk csak fele ennyit ver. Neki sietni kell. Nála ez a jelzés : allegretto molto vivace. Nálunk már : lento maestoso. Volt már életveszélyben?— Egyszer alvás közben leesett az ágyról.— Történt valami baja?— Semmi.— Lám, a „gyámoltalan, gyönge" csecsemők. Ha mi ilyen magasról lepottyannánk, a nyakunkat szegnők.— Kit szeret legjobban ?— A nagyapját.— Melyik állat a kedvence?— A ló.— Mivel szórakozik?— Éneket hallgat.— Ki énekel neki?— Maris, a dadája. Vagy Németh Mária Bécsből és Rethberg Erzsébet Berlinből. Rádiónk van.— Látott már repülőgépet?— ő még nem tudja megkülönböztetni a verebet a repülőgéptől.— Hát a tűzbetűket a csillagtól?— A tűzbetűk jobban tetszenek neki.— Mikor nevetett először?— A harmadik hónapja végén.— Mikor sírt először?— Nyomban, ahogy megszületett. ( Halljátok, tragédiaírók?)— Mi lesz belőle ?— Katona.— Miért ?— (V állat von.) Isten tudja. Én mindig katonának látom őt.

(Palika végre megszólal. Ezt mondja :„ptta pttuameenee möne aue pth" Nem értem. Édesanyja tolmácsolja, hogy álmos.  A  reggeli, a meleg szoba elálmosította. A bölcsőbe emelik. Seprős szempillája hanyatlik. Hátra­bukó szemgolyójának fehérje mintegy az álom egébe kancsít. Eddig életének kétharmadát átaludta. Még nem tudott teljesen a valóság felé fordulni. Nyugodtan alszik, nem félve semmitől és senkitől, oly önérzetesen, mintha az egészföld volna a bölcsője. Szorongatjuk karocskáját, de ő meg se rezzen. Közben hízik és nő. Mióta itt voltam, szintén hízott pár milligrammot és nőtt pár millimétert. Búcsúzom tőled, Palika. Mire majd el tudod olvasni ezt, én kissé lassabban ballagok föl a lépcsőkön. Mire pedig majd meg is érted, hogy miért rajzoltam meg a te mozgóképedet, talán már a semmiségben kóválygok, ahonnan te jöttél ide, világ új kis vándora. Mindenesetre szerencsés utat.)