Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Minta privatizáció —külföldi tőke nélkül

2017.11.11

Minta privatizáció —külföldi tőke nélkül

Varga József tősgyökeres kaposvári, a Kaposvári Villamossági Gyár első embere, a Somogyi Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke Somogyország fővárosát, Kaposvárt tartja az ország legszebb részének, és büszke arra, hogy 1993-ban az akkor 900 fős és 457 millió forint törzstőkéjű Kaposvári Villamossági Gyár (KVGY) privatizációját külföldi tőke nélkül levezényelte. Ma a cégnél 672-en dolgoznak, ár-bevételük megközelíti a hárommilliárd forintot.

 

Varga József

Igazgató Úr! Egyetért Szita Károly polgármester azon kijelentésével, hogy Kaposvár a lehetőségek városa?

Messzemenően egyetértek vele, mert városunknak olyan földrajzi elhelyezkedése van, amely lehetővé teszi, hogy fejlődésnek induljon. Nem túl sok infrastrukturális beruházás kell ahhoz, hogy ez a város az európai vérkeringés-

be belekerüljön. Itt nemcsak az utakra gondolok, mert a Kaposvár mellett lévő repülőtér alkalmazásba vételével bekapcsolódhatunk a légi közlekedésbe. Ezenkívül én nagyon fontosnak tartom a kaposvári emberek mentalitását, ahogy sokan mondják: elfogultak vagyunk saját környezetünket illetően. Természetesen az ország egyik leg-szebb vidéke, ahol élünk. Az itteni emberek hozzáállása biztosítéka lehet annak, hogy ez a város és környezete fejlődni tudjon. Önök azon kisszámú vállalatok köré-be tartoznak, amelyek nem külföldi tőkével, hanem egzisztencia-hitellel élték meg a privatizációt.

 Mesélne erről?

Abban az időben nagy kihívás volt számunkra: hogyan oldjuk meg a privatizációt? Abban biztosak voltunk, hogy saját magunkat és a magyar piacot mi ismerjük legjobban. Abban is biztosak voltunk, hogy az a külföldi, aki megkeres minket, nem bennünket fog szeretni, azt a 800-900 embert, aki itt dolgozik, hanem saját magának keres piacot. A KVGY kitűnő lehetőség lett volna egy külföldi multi számára. El kell hogy áruljam, hároméves tevékenységem nagy része ennek a megakadályozására irányult. Abban az időben a kormány lehetőséget biztosított egzisztencia-hitel formájában a pénzhiány pót-lására. A rendszerváltás előtti időben nem lehetett ilyen óriási összegű pénzt összegyűjteni. 1993-ban ezt a hiányt hidalta át az egzisztencia-hitel. Ennek

folyamatos is időbeni visszafizetését azóta is határidőre teljesítjük. Úgy tudom, hogy kiemelt szerepet kap az önök cégénél a minőségbiztosítás és a műszaki fejlesztés. Már évek óta ISO 9001 rendszerben dolgoznak és tervbe vették a magasabb fokozat megszerzését. Mi 1985-ben váltunk le a nagyválla-lattól. Piacképesek csak úgy tudtunk maradni, hogy a képződött nyereségünk 70-80 százalékát döntően termék- és eszközfejlesztésre fordítottuk. Azért az inflációnak megfelelő bérfejlesztésre is jutott. Az ISO 9001 rendszert először a Weidmüller cégnél láttam külföldön. Mi benne voltunk abban az első száz hazai vállalatban, amelyik ezt a minősítést megszerezte. Az EU piacán enélkül már nem lehet létezni, és mi a termékeink döntő hányadát exportáljuk. Már túlvagyunk az ismételt megújításán a rend-szernek, és rajta vagyunk, hogy amikor kialakulnak a szabványok, amelyek el-sősorban a környezetvédelemmel kapcsolatosak, akkor megszerezzük az ISO 14000-et. Fejlesztés nélkül nem tud egy cég sem a piacon maradni. Sajnos az országra védelem nélkül rá lett eresztve a nyugati piac, mielőtt mi az EU tagjai lettünk volna. Ez nagyon nehéz helyzetbe hozta a magyar tulajdonú cégeket. Ezek mögött nincsenek multik, akik megengedhetik maguknak, hogy egy piaci szegmens megszerzése érdekében egy ideig veszteséggel termeljenek. Csak akkor tudunk megélni, ha a termékeink jobbak és áraink is verseny-képesek.

 Igazgató Úr! Ön egyben a Somogyi Kereskedelmi és Iparkamara elnöke is. Hogy tudja ezt a két feladatot ellátni?

Ami a két feladatot illeti: én régi kaposvári vagyok. Fiatal korom óta minden olyan szervezetnek tagja voltam, amely a gazdasági és műszaki élettel kapcsolatos volt, hiszen a legtöbb meg-alakításában részt vettem. Az, hogy a Somogyi Kereskedelmi és Iparkamara elnöke lettem, ez az oka. Az országos kamara alelnökévé választásom pedig azzal függ össze, hogy kamaránk igen elöl van akár a gazdasági erőt, akár az ötleteket nézzük. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara alelnökséget szívesen vállaltam, mert sok információhoz juttathatom hozzá a dél-dunántúli térséget, illetve a megyénket. Itt például terület-fejlesztési kérdésekre is gondolok. Olyan érdekeket képviselek, hogy ne csak Budapest-centrikus ország legyünk, hanem a vidék is hasonlóan tudjon fejlődni. A kamarai rendszert illetően természetesnek tartottam a felül-vizsgálatát, de azt nem tartom helyesnek, hogy az országgyűlés meghatározott egy feladatot, és a kormány nem állított össze egy jelentést, hanem egy politikai döntéssel megváltoztatta a kamarák működését... Lehet önkéntes kamarákban dolgozni, de látni, hogy azokban az országokban, ahol ez jól működik, például az angolszász területen, évszázados múltja van. Ott más kamarai tagnak lenni, ott az rangot, tekintélyt, elismerést jelent. Ezt még Magyarországon a vállalkozások nem tudják érzékelni. Mi azon munkálkodunk, hogy az önkéntes tagság esetén se csökkenjen az el-ért színvonal. Somogy megyében milyen a munkaerő-helyzet? A megye gazdasági helyzete és munkaügyi helyzete egyaránt ellentmondásos. Addig, amíg Kaposvárott 6-8 százalékos a munkanélküliség, a cégünkhöz nem tudok felvenni embert akkor sem, ha szeretnék, és hiába engedi meg piaci helyzetünk. A Balaton partján jobb a munkaellátottság, mint a megye déli területén. Bátran kijelenthetem, hogy Somogy megye nem olyan rossz gazdasági helyzetű, mint ahogy a statisztikai adatokból olvasható. Ki kell mondanom, hogy az ország egyetlen területén sem akkora a fekete gazdaság, mint itt. Ezt azzal tudom igazolni, hogy a Balaton parti szolgáltatások után nincs adóbevallás. Somogy megyében többnyire kis cégek dolgoznak és megvan a csábítás, hogy feketén dolgozzanak. Az állítás igazolására egy statisztikai adat: a 100 családra eső gépkocsiszám nem kisebb, mint az országos átlag. Milyennek látja a nyugdíj előtt állók helyzetét? A nyugdíjasoknak és a nyugdíj előtt állóknak nagyon rossz a helyzetük, mivel a fejlődésnek döntő hányadát kép-viselő multi cégeknél nem a 45 éven felülieket vették fel, hanem olyan fiatal embereket, akik a nyelveket beszé-lik és a számítástechnikához is értenek. Olyan tudással rendelkeznek, amellyel a versenyt egy nyugdíj előtt álló nem tudja felvenni. Én itt mindenképpen a humánus megoldásokat tartom elfogadhatónak. A mi cégünktől is mentek nyugdíjba, volt aki korkedvezménnyel. Lehetőségeinkhez mérten ezzel mindig éltünk. Javaslom ugyanezt azoknak a szervezeteknek, amelyeknél hasonló probléma van. A nyugdíj előtt álló az életét ledolgozta egy rendszerben. Ő arról nem tehet, hogy ma nem úgy díjazzák a tevékenységét, tudását, mint ahogy az a korábbi időszakban volt.

Hadd tegyek föl egy konkrét, napjainkat érintő kérdést. Az országgyűlés egyik alelnöke javaslatot nyújtott be a nyugdíjkorhatár korábbi időpontjának visszaállítására és leszavazták. Mi erről az Ön álláspontja?

Ha az ország gazdasági helyzete ezt lehetővé teszi, mindenképpen élni kell vele. Másrészt annál szörnyűbb helyzet nincs, mint mikor az iskolát elvégzett fiatalok munkanélküliként kezdik életüket. Ha ez azért szükséges, mert Magyarországon azok, akik az elmúlt 18-20 évben igen keményen dolgoztak és ezek egészségi állapota indokolja (meg kell jegyeznem, hogy ez nem hasonlítható a nyugati országokban élők-kel), akkor mindenképpen élni kellene vele. Másrészt, ha ez a pályakezdők érdekében történik, messzemenőleg egyetértek azzal, hogy vigyük vissza a korábbi szintre a nyugdíjkorhatárt.

SZARVAS ISTVÁN

Forrás:Hetedhéthatár 2000 augusztus 4.