Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Rafal Wisniewski: A lengyel-magyar gazdasági, kulturális és politikai kapcsolatok nagyon jók

2022.08.04

Rafal Wisniewski: A lengyel-magyar gazdasági, kulturális és politikai kapcsolatok nagyon jók
 rafal-wisnyiewski.jpg


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A nagykövettel Budapesten, a követségen, irodájában, a Városligeti fasorban teázás közben beszélgettünk 2002 juniús 5-én .
Nagykövet Úr! Beszélgetésünkhöz nem kell tolmács, mert kitűnően beszéli nyelvünket, tagja a magyarul beszélő nagykövetek klubjának. Kérem, mondjon néhány ismertetőt saját magáról és kíváncsi lennék, hol szerezte magyar nyelv tudását?
Lódzban születtem, 1965-ben. Azt szokták mondani, hogy olyan ez a város, mint az angliai Manchester, Lengyelország sodik legnagyobb városa és sok fontos és érdekes esemény fűződik hozzá. Még egyetemi éveim alatt, Varsóban kezdtem a magyar nyelvvel ismerkedni. Mielőtt ezt a szakot választottam volna, még sohasem jártam Magyarországon. Pályaválasztásomnak döntő, bár akkor még nem teljesen tudatosult oka az volt, hogy egy kicsit el akartam szakadni a szükségállapot okozta sebeket gyógyító hazám ügyeitől. A magyarság története, kultúrája, fejlődési dilemmái felkeltették érdeklődésemet. 1989-ben fejeztem be .

tanulmányaimat a Varsói Egyetem magyar szakos karán.

Hetedhéthatár.
Ebben az időszakban már gondolkozott azon, hogy diplomata lesz?
Szó se volt róla. Az évtized végén zép-európai és magyar tanulmányokkal foglalkoztam, az egyetem befejezése után ottmaradtam tanársegédnek. Közben fordítgattam, szerkesztettem, írtam az újságokban.
Milyen témájú lapokban?

A közép-európai vagy kisebbségi kérdésekkel foglalkozó lapoknak írtam.
Hogyan alakult további életpályája?

Ismerőseimmel létesítettünk egy, a nemzetközi kérdésekkel foglalkozó alapítványt, valamivel később létrejött egy új szemléletet követő nemzetközi kutatóközpont, amely a lengyel szenátus mellett működött. Abban már kifejezetten a közép-európai
együttműködés elképzelésein, tervein dolgoztam. Ezután felgyorsultak az események. Jelen lehettem a visegrádi csúcstalálkozón 1991-ben. A 90-es magyar parlamenti választások után néhány héttel a lengyel miniszterelnök munkatársai megkértek, kísérjem el tanácsadóként Mazowiecki kormányfőt az első magyarországi látogatásra. Ezután 1991-ben idekerültem a budapesti nagykövetségre titkárként és a tudományos ügyekért voltam felelős. 1992- ben a budapesti - egyébként 1939-ben tesített - Lengyel Intézet igazgatója lettem és párhuzamosan a követség kulturális és tudományos tanácsosaként tevékenykedtem 1997-ig. 2001 májusában neveztek ki nagykövetnek Budapestre.
Ön szerint mikor fog Lengyelország az EU-hoz csatlakozni?
Nagyon sok dátum elhangzott erre vonatkozóan, így biztosat felelőtlenség lenne mondani. Bízunk benne, hogy ez az időpont 2004-re tehető a jelenlegi tárgyalások alapján. Országom, méreteinél és a lakosság számánál fogva nagy súlyú tagja lesz az EU-nak. Úgy gondolom, hogy a másik három visegrádi országgal együtt egyidőben kerülünk be. Célunk az, hogy tagságunk feltételei, amelyet nehéz tárgyalások során sikerült kialakítani, elfogadhatóak legyenek a nemzetek, a társadalmak számára, mivel ezzel kapcsolatban népszavazások lesznek ezekben az országokban. Szeretnénk, hogy a belépés időpontja ne tolódjon ki, azt, hogy elősegítse országaink egészséges fejlődését. Nemcsak a tagság elnyerésének pillanatáig, hanem azon túl, mert ez a lényeg. Nem azért lépünk be, hogy tagjai legyünk egy következő nemzetközi szervezetnek is, hanem azért, mert úgy látjuk, hogy az EU-tagság biztosítja a legjobban a fejlődést a jövőben.
Milyen nagyságú volt a külföldi tőkebefektetés tavaly önöknél?
A múlt évben több mint 5 milliárd dollár külföldi tőkebefektetés jött Lengyelországba, ez még mindig nem elegendő, bár nagyságát tekintve a régióban a legnagyobb. Azt szeretnénk, hogy ha nem azért jönnének, hogy a lengyel lakosságot ellássák azzal, amit az addig nem privatizált gyár termelt. Magyarul felvásárolja a piacot a befektető. Minél több olyan befektetésre lenne szükség, amely új technológiát hoz, új zöldmezős beruházást eredményez és exportorientált. Pozitív példaként tudom említeni az autógyártást, amelyből sokkal nagyobb az exportunk, mint az alkatrészimportunk.
Milyennek látja gazdasági, kulturális és politikai kapcsolatainkat?
Nagyon jónak és ígéretesnek tartom a vőre tekintettel. Olyan jók a kapcsolataink, hogy néha „igényként” jelentkezik, hogy találjunk egy kis szálkát, problémát. Ilyen volt és a jövőben is ilyen lesz egyes mezőgazdasági termékek cseréje, amely rendkívül érzékeny az időjárásra és előre nem látható nyezőktől függő. Az általános tendencia, hogy az elmúlt nyolc év alatt megnégyszereződtek a dollárban kifejezett kereskedelmi kapcsolatok. Az idén 1,5 milliárd dollár lesz. Eléggé kiegyensúlyozott a kétoldalú kereskedelem, hol az egyik fél beszél többletről vagy hiányról. Ami rendkívül fontos, hogy egyre nagyobb szerepet játszanak a magas technológiával előállított termékek, nem úgy, mint a kommunista időszakban, amikor szenet, nyersanyagokat, félkésztermékeket szállítottunk egymásnak, hanem ezek autók, gépek, mechanikai berendezések, magas technológiával előállított vegyipari termékek. Itt még nagyon sok kiaknázatlan lehetőség van, hogy növekedjen, ha nem is 25 százalékkal évente. Bízom benne, hogy a pozitív tendencia folytatódik. Az, hogy vámviták fognak előfordulni, vagy ehhez hasonló problémák, az természetesen elkerülhetetlen, de ezek nem fognak lényeges gondot jelenteni.

 

Hetedhéthatár: 2002 juniús 7.